Fotó hegyek

Egy ideje már ért bennem, hogy azt a töménytelen fényképet - és mi még csak nem is voltunk azok a "nagy" fotósok, de nem ám - be fogom szkennelni, mert jobb ötletem nincs és felteszem egy blogspot oldalra, mert elvileg itt a világ végéig fenn lehetnek és bárki ránézhet, aki akar. Természetesen ismerősökre gondolok, akik esetleg kíváncsiak, hogy róluk készült e fotó vagy valakiről, akire emlékeznek és hátha, most ráakadnak. A fotók szkennelése azonban nem egyszerű vállalás. Először is, rendkívül monoton és unalmas feladat. Képeket betenni a gépbe, kimenteni, átnevezni, mappába tenni, stb. Ez még a könnyebb része. A nehezebb, amitől sikítófrászt kaptam, a fényképtartó albumokból a képeket kivenni és nagyjából helyére visszatenni. Na, az embert próbáló. Bevallom, nem vagyok türelmes ember. Ahogy öregszem, úgy sajnálom a tökölésre az időt, mert már most tudom, hogy soha nem érek a végére, mindig lesz, amiről kések és ami lemarad, kimarad. A fényképek kihúzgálása pedig pont...

Miután nagy-takarítok, előkerültek olyan fotók is szatyrokból, amiket magam sem ismertem. Némelyik lány nekem sem ismerős - csak egy - és volt olyan kép is, amelyiket tartalma miatt nem rakhatom fel (Mondjuk ilyet többet is találtam, nem csak öcsém kapcsán, de ezekkel mit csinál az ember? Kidobni sincs szívem, megtartani is necces...) A lányok nevét nem írom ki - főleg, mivel csak egyre emlékszem biztosan, egy másik esetben meg csupán a becenévre. Meg egyébként is, ők már új életet élnek, remélhetőleg sokkal jobbat. Valszeg férfivel. Nem kell a feszkó. Őrá jól emlékszem. Róla semmit sem tudok. Róla komoly történetem is van. Ez a pöcs meg az öcs. 

Wolfie, Jenny és Ludwig Kicsit úgy éreztem magam, mint egy Rejtő hős. Tipikus magyar turista: Zabál... Fél óra lovaglás után megértem azokat, akik imádják ezt. Nekem feltörte a seggem. A tevét természetesen kihagytam. Az köp. A szálló iparművésze aprópénzért készített hamutálakat, egyebeket.